Kretens

Dalszöveg

  • A Fal mögött

    A fal mögött

    Álmunk egy új nappal valóra vált,
    A Fal minket egy más világba zárt.
    Az ég sokkal tisztább,
    A tél sokkal forróbb, mint itt.

    Álmodtunk, és reméltük, hogy örökké tart,
    Álmodtunk, de tudtuk, hogy felébredünk majd.

    Vérünk, míg élünk mindig arra hajt,
    Hogy a valóságban elérhessük majd.
    Az ég sokkal tisztább,
    A tél sokkal forróbb, mint itt.

    Álmodtunk, és reméltük, hogy örökké tart,
    Álmodtunk, de tudtuk, hogy felébredünk majd.

    Az ég sokkal tisztább,
    A tél sokkal forróbb, mint itt

    Elég volt a hazudozásból!
  • Egész más

    Újra sir a föld, rajta vér patakzik át,
    vad mezőkröl álmodunk, hol a siron nő virág.
    Ha majd újra itt leszünk, testünk keresztekre feszül
    és ott egy nemzedék kiált:

    Hogy egész más, (egész más) más világban éltem,
    Hogy egész más, (egész más) mint fenn a bibor fényben,
    Mert egész más, (egész más) más ez az égi tánc,
    Így egész más , minden félénk vallomás.

    Nézd a nap szivét, újra dobban, újra él,
    lelked néma tengerén most elcsitul a szél.
    A megváltó erő, most a végtelenbe száll,
    hol egy nemzedék kiált:

    Hogy egész más...

    Árnyék életünk, szárnyak nélkül verdesünk,
    többet sosem vétkezünk, ha majd újra itt leszünk.
    Üres trón, mely elvetélt, most is új királyra vár,
    hol egy dalt sikit a szél:

    Hogy egész más...
  • Beteg város

    Fertőző az érintésem, életemet elcseréltem,
    Van még idöm, meglóghatok, hova menjek nemm tudom még!

    Rákos minden pillantásom, ez az élet rég nem álom,
    Magamat már eltemettem, te vagy soron, nem tudod még!

    Fertőtlenítették a véremet, most már nyugodtan élhetek,
    Minden izgalmat kiszűrtek, és fölöttem már tiszta kék az ég.

    Beteg város , beteg élet, élő test és halott lélek,
    Menekülj el gyorsan innen, mielőtt még elér a vég!

    Tisztaságom bűnből fakad, temetem a halottakat,
    Mondatodat összetörtem, életemet eladtam rég!

    Fertőtlenítették a véremet, most már nyugodtan élhetek,
    Minden izgalmat kiszűrtek, és fölöttem már tiszta kék az ég.
  • Élet

    Hey, az órák megzavarodtak, összevissza járnak már,
    Nem tudod, hogy mi van ma, csak azt tudod hogy az idő áll.
    Élet, élet

    Az egész rohadt idő alatt semmi jó nem ragadt rád,
    Csak megtanultál jól hazudni és jól tartani a pofád.

    Élet, élet, az élet
    Ez az, mitől oly régóta félek!

    Ha csinálsz gyereket, nem t'od, mért született,
    De az atomeső és az inkubátor majd megmondja neked, hogy

    Élet, élet, az élet
    Ez az, mitől oly régóta félek!
  • Ez még itt nem Amerika

    Ez még itt nem Amerika!

    A csendnek vége már, mindenki bátor szavakba bújt,
    Az arcokat nézem még, mindegyik fáradt, s túl szomorú,
    Szemükben félelem, talán már készül valahol a rend,
    Amely majd magunktól véd, és hideg csendet teremt.

    Ez még itt nem Amerika!

    Hiába vársz , hiába vársz!
    A titkot mielőtt kimondanád,
    Valaki kézen fog és a falhoz vezet,
    S kezed lassan a tarkódra teszed.
    Vigyázz!

    A barikád újra áll, talán most egyszer vértelenül,
    Semmik vagyunk, semmik leszünk, ez még sikerül,
    Az utcák hangosak, de vajon mi vár a sarkon túl?
    Talán már ássuk a saját sírunkat hangtalanul.

    Ez még itt nem Amerika!

    Kérlek vigyázz rám , lehet hogy veszélyes vagyok,
    Ki tudná féken tartani őrült indulatom?
    A falak nyírkosak és tarkóra téve a kéz,
    Az indulók újra szólnak és egy hang nyugalomról beszél.

    Ez még itt nem Amerika!
  • Bobby Sands

    Long Cash sötét hely,
    És még 66 nap az élet,
    A táplálékot elvetem,
    Engem nem törtök meg.

    Bobby Sands …

    Egy számomra elveszett
    Világ torkánál állok,
    A testem csak másodlagos,
    Bennem a léleké a hatalom.

    Bobby Sands …

    Milyen magányos a cellám,
    Micsoda magányos a küzdelem,
    Ámde barátaim tekintsetek énrám,
    Én mutatom a helyes utat nektek.

    Bobby Sands …

    Annyira kívánom az ételt,
    De akaraterőm kitart,
    És teljesen elgyengülök,
    Míg a magány belülről szétszaggat.

    Bobby Sands..

    Tudom, hogy kudarccal végzem,
    És nem menekülhetek meg,
    Ámde nem hagyhatom abba mégsem,
    Folytatnom kell, amíg csak élek.

    Bobby Sands…
  • Bürokraták

    Ronda, hájas bürokraták, ti illedelmes diplomaták,
    Kik úgy tartják, hogy hülye vagyok,
    Közben minden csillag nekik ragyog.

    Óh, óh, óh, hej, hej, hej, hej, óh, óh, óh, hey!
    Bürokraták, bürokraták, bürokraták, jaj, de nagy marhák!
    Óh, óh, óh, hej, hej, hej, hej, óh, óh, óh, hey!
    Közben minden csillag nekik ragyog.

    Mondják, zenélni nem tudok,
    Közben minden csillag nekik ragyog.

    Óh, óh, óh, hej, hej, hej, hej, óh, óh, óh, hey!
    Bürokraták, bürokraták, bürokraták, jaj, de nagy marhák!
    Óh, óh, óh, hej, hej, hej, hej, óh, óh, óh, hey!
    Közben minden csillag nekik ragyog.
     
  • Dicsőség

    Most kell, hogy elinduljunk,
    Dübörög a föld,
    Sírunkra vésték: itt nyugszanak örökre,
    Mégsem!
    Az akták falai mögül
    A véremet akarják,
    A talpunk alól a talajt
    Régen kihúzták.

    Elfújta a szél,
    A dicsőség,
    Elfújta a szél,
    Elszállt rég,

    Érzem, az energiámtól
    Nyílik a koporsód,
    Az csak egy papír volt,
    Mi a sírba lejuttatott,
    Ébredj!
    Várj rám, szüless újjá, és tarts velem örökké,
    Érzem az ingyenélők gyógymechanizmusát.

    Elfújta a szél…

    Nézz rám, semmit sem értek,
    Ez fegyver a kezedben,
    Még mindig tartok tőle én,
    Képregény élet,
    A hatalom árnyékában fényleni hazugság,
    A sorsunk lapjaira sok hamiskártyás vár.

    Elfújta a szél…
  • Lenin él. . .

    Lenin él, Lenin élt, Lenin élni fog
    Lenin él, Lenin élt, Lenin félni fog

    Elöre vörösök!

    Nem,nem,nem,nem,nem,nem,nem,nem!!!
    Nem,nem,nem,nem,nem,nem,nem,nem!!!
    Nem,nem,nem,nem,nem,nem,nem,nem!!!
    Nem,nem,nem,nem,nem,nem,nem,nem!!!
  • Felejtsd el !

    Van néhány pillanat, mikor újra érzem én,
    hogy bennünk van az erő és van remény.
    Ha lassan telik a nap és nagyon unod már,
    ha kibasztak veled és nagyon fáj.

    Hát felejtsd el! Állj fel! Állj fel!
    Felejtsd el! Állj fel! Állj fel!
    Felejtsd el! Állj fel! Állj fel!
    Felejtsd el!

    A nő egy padon ült és agymosásra várt,
    pedig semmi meglepőt nem csinált.
    De nem is folytatom, hisz az álmom túl kemény,
    a tüzben áll egy ház és benne én.

    Hát felejtsd el! Állj fel! Állj fel!
    Felejtsd el! Állj fel! Állj fel!
    Felejtsd el! Állj fel! Állj fel!
    Felejtsd el!
  • Gondolj még rám !

    Nem tudom, már kinek higgyek,
    Átvertek ez nem vitás.

    Csak egy tánc, egy kín,
    A gyötrelem mely nem hiányzott,
    Átkozd a tegnapot!
    Csak egy arc, egy hang,
    Csak azt szeretném mondani,
    Hogy gondolj még rám!

    Üldöznek majd kinn az utcán,
    Szemedben a gyilkos fény.

    Csak egy tánc, egy kín,
    A gyötrelem mely nem hiányzott,
    Átkozd a tegnapot!
    Csak egy arc, egy hang,
    Csak azt szeretném mondani,
    Hogy gondolj még rám!

    Könnygázbombák, ott a sarkon túl,
    A sötét éjjel itt is lassan lángba borul,
    Gumibotos robotok a vízágyúknál,
    És sajogtató sebekkel már várnak rám.

    A monstrumok, kik felzabálnak,
    Idomított vérebek.

    Csak egy tánc, egy kín,
    A gyötrelem mely nem hiányzott,
    Átkozd a tegnapot!
    Csak egy arc, egy hang,
    Csak azt szeretném mondani,

    Egy diktátor az nem hibázhat,
    Mitől lett véres a szád?

    Kár volna, élve eltemetni,
    Jó volna, te tudod jól,
    Kár volna, mindent elmesélni,
    Jó volna!
    Kár volna, tőled elvetélni,
    Jó volna, és nem is fáj,
    Kár volni, mindent eltagadni,
    Jó volna!
  • A gyilkosom

    Ismerlek már elég régen,
    Gyanakodni nincs okom,
    De egyvalamit biztos tudok,
    Hogy csak te lehetsz a gyilkosom!

    A gyilkosom!

    Rám akarnak dölni a remegö falak,
    Az agyammal játszik egy vasakarat,
    A testem béna, már nem védem magam,
    Az életbenmaradás esélye bizonytalan.

    Ismerlek már elég régen,
    Gyanakodni nincs okom,
    De egyvalamit biztos tudok,
    Hogy csak te lehetsz a gyilkosom!

    A gyilkosom!

    Felállok a sárból és körülnézek,
    Te ne segits rajtam, én belülröl vérzek,
    Szerényen élek,a vágyaim sem nagyok,
    De az újság szerint tegnap óta halott vagyok.

    Ismerlek már elég régen,
    Gyanakodni nincs okom,
    De egyvalamit biztos tudok,
    Hogy csak te lehetsz a gyilkosom!

    A gyilkosom!

    Órákig nézem remegő kezem,
    Egy kicsit véres, de tetszik nekem,
    Rosszul időzített álmom,
    A kettétépett jövőmtől meg kell válnom.

    Ismerlek már elég régen,
    Gyanakodni nincs okom,
    De egyvalamit biztos tudok,
    Hogy csak te lehetsz a gyilkosom!

    A gyilkosom!
  • Nem lesz majd

    A megérzés, mely segíthet, hogy elkerüljem a bajt,
    A kiáltás, messziről jön, de jól tudom , egész más kell nekem,
    Csak egy megérzés, hogy egész más legyen.

    A megértés , körülvesz, és bele is fulladok majd,
    De nem érdem, hogy arc mögé rejtett érzések között hány jó lehet?
    A szabadság, az egész mást jelent.

    Ha nem lesz majd szemünk, ha nem lesz majd szánk,
    Ha nem lesz majd semmink, mit másra hagynánk.

    A segitség, mételyként követi zavaros életem,
    A kisértés, melynek íze ismerős,de fájdalom szüli azt már szüntelen,
    A kisértés, hogy egész más legyen.

    Ha nem lesz majd szemünk, ha nem lesz majd szánk,
    ha nem lesz majd semmink, mit másra hagynánk.
  • Helyzetjelentés

    Szörnyű volt sokáig várni rád,
    Fájó ponton ért a koholt vád,
    Testem tisztára mosta már a vér,
    De lelkem még a sötétségben fél.

    Miért nevetsz?
    Te rajtam röhögsz talán? Az ám!

    Romba dőlt, ködös a valóság,
    Féltve őrzött örök adósság,
    Hazug múlt és harcos emlékek,
    Erős vagy, de a világ keményebb.

    Halott vagy, ki látja még, hogy élsz,
    Be kell látnod, te is veszthettél,
    Nincs más hátra, egy adag még segít,
    És lelked egy szebb világba költözik.
  • Induló

    Én nem hiszem, hogy csak vagyok, én élni szeretnék,
    Az élet szép is lehetne , ha meglelnénk értelmét,
    A rothadás korlátjai, szabják meg életem,
    A bűz facsarja orromat, ez lesz a végzetem.

  • Kripta

    Már negyven éves vagyok és a halállal foglalkozom,
    Nem fárasztom magam, úgyhogy nem filozofálgatok,
    Az életnek sok értelmét amúgysem találtam,
    Nem találtam soha, pedig negyven évig vártam.

    Szép nagy kripta, ez minden vágyam,
    Az életben több értelmet úgysem találtam,
    Szép nagy kripta, ez minden vágyam,
    Az életben több értelmet úgysem találtam.

    Élek, ahogy élek, nekem volt már elég gondom,
    Nem figyel rám senki, úgysem, akárhogy is mondom,
    Leszarom magasról, hogy mit hoz majd a holnap,
    Ha el kell mennem végleg, úgyis időben majd szólnak.

    Szép nagy kripta, ez minden vágyam,
    Az életben több értelmet úgysem találtam,
    Szép nagy kripta, ez minden vágyam,
    Az életben több értelmet úgysem találtam.

    Szép nagy kripta, ez minden vágyam,
    Az életben több értelmet úgysem találtam,
    Szép nagy kripta, ez minden vágyam,
    Az életben több értelmet úgysem találtam.

    Minden áldott este, még kocsmába is járok,
    Bírom én a piát, mégis néha hányok,
    Megvan, ami kellett, márcsak egyvalami kéne,
    Szép családi kripta kinn a temetőben.

    Szép nagy kripta, ez minden vágyam,
    Az életben több értelmet úgysem találtam,
    Szép nagy kripta, ez minden vágyam,
    Az életben több értelmet úgysem találtam.
  • Minden oly szép

    Szép, oly szép, mint egy ósdi kép,
    Szép, oly szép, csak nem igaz már rég.
    Minden oly szép, minden oly szép, minden oly szép
    Lenne, hogyha másként lenne.

    Szép lehetsz, de jól vigyázz és sírig tartsd a szád!

    Jó, oly jó, oly imádnivaló,
    Jó, oly jó, mivel irányítható,
    Minden oly jó, minden oly jó, minden oly jó
    Lenne, hogyha másként volna.

    Jó lehetsz, de jól vigyázz és sírig tartsd a szád!
  • Most mi lesz?

    Fáradtan jött a reggel,
    A távoli romok régen várták,
    Kábultan érkezett és fényt is alig hozott.
    Csak nézett, csak nézett,
    csak nézett és semmit sem értett,
    Hogy mi történt, hogy mi történt hogy mi történhetett?
    Tegnap óta a téboly új táncot jár,
    És lassan összeáll a kép.
    De ki tudja hogy mi jöhet még?

    Most mi lesz?
    Na, mi lehet még?
    Most mi lesz?
    De ki tudja hogy mi jöhet még?

    A temetők csendesek,
    A tegnap zaját mélyen őrzik,
    Választ, mit rejtenek, senki sem kérdi már
    Csak néznek,cssak néznek,
    Csak néznek a válaszra várva,
    Hogy mi történt, hogy mi történt, hogy mi történhetett?
    Ha majd a téboly végre nyugodni tér,
    Akkor majd összeáll a kép.
    De ki tudja hogy mi jöhet még?

    Most mi lesz?
    Na, mi lehet még?
    Most mi lesz?
    De ki tudja hogy mi jöhet még?
  • Neutron bomba rumba

    Csak játszod az életed
    A halálod torkában.
    Csak játszod, hogy igaz vagy
    A hazugság szavával.

    Mert ócska kis színész vagy,
    Egy hazug szerepet játszol,
    Az élettel fizethetsz,
    Ha egyszer is hibázol.

    Csak játszod, hogy boldog vagy
    A kínok áradatában.
    Csak játszod, hogy szabad vagy
    A rácsok szorításában.

    Mert ócska kis színész vagy,
    Egy hazug szerepet játszo,l
    Az élettel fizethetsz,
    Ha egyszer is hibázol.

    Neutron bomba rumba
    Neutron bomba rumba
    Neutron bomba rumba
    Neutron bomba rumba

    Új szerep vár most rád,
    Újabb alakot öltsél.
    A helyszín egy romváros,
    Míg a díszlet egy bombatölcsér.

    Mert ócska kis színész vagy,
    Egy hazug szerepet játszol,
    Az élettel fizethetsz,
    Ha egyszer is hibázol.

    Neutron bomba rumba
    Neutron bomba rumba
    Neutron bomba rumba
    Neutron bomba rumba
  • Nincs mese

    A front még messze van, de a pokol nem késik,
    A vonat lassan döcög, a félelem megbénít,
    A füst a szemet csípi, és a hadnagy hátraszól:
    Hé fiúk, egy nótát a közelgő pokolról!

    Mert nincs mese, mely rólad szól.

    Izzadt kopasz fejek, a kisírt szemek bálja,
    És mindenkiben él még a túlélésnek vágya,
    Ha fölfelé száll lelkünk a célt még el sem értük,
    Mert kiterítve fekszünk és elfelejtik nevünk.

    Mert nincs mese, mely rólad szól.

    És nézek a kék égre,
    És nézek a kék égre,
    És nézek a kék égre,
    És nézek a kék égre.
  • Sötét felhők

    Sötét felhők fenn az égen, nem látom a napot,
    És nem fáj már ez a furcsa érzés, hogy én is meghallhatok.
    És én mégsem várom a jövőt , holnapot,
    Tudom jönnek majd a tajtékos napok.

    És álmaimban, már rég halott vagyok,
    És nincs ki mellém állna.

    Én nem csináltam semmi rosszat, de véres lehet kezem,
    Ha vértől mocskolt erők előtt hajtom meg fejem.
    És én mégsem várom a jövőt , holnapot,
    Tudom jönnek majd a tajtékos napok.

    És álmaimban, már rég halott vagyok,
    És nincs ki mellém állna.

    Furcsa képek jelennek meg álmaim felett,
    A láthatatlan cellám képe testemben remeg.
    És én mégsem várom a jövőt , holnapot,
    Tudom jönnek majd a tajtékos napok.

    És álmaimban, már rég halott vagyok,
    És nincs ki mellém állna.
  • Rémálom

    Ha te lehetnél a bölcsek bölcse,
    És ez így maradhatna mindörökre,
    De nem ez a lényeg,
    Csak, hogy valaki higgyen neked.

    A kormánykeréken lóg az orrod,
    Mint egy balkezes kozák pisztoly,
    Robog az autó,
    És közben legyen, ki hisz majd neked.

    Vár ez a rémálom,
    Ahol a bal kéz jobb,
    Vár, aki mindig vár,
    Csak az legyen a rabszolgád!

    Egy kanyi sincs már a zsebemben,
    De nem is kell több már remélem,
    Zuhog az eső,
    És a patkányok úsznak velem.

    Vár ez a rémálom….
     
  • Szabad szájak

    Felszínes öröm csak mellettem élnetek,
    Hol kérni sem lehet,
    Erőszak ellenem, hogy látom képetek,
    Mert megsértettetek.

    Mondjátok szabad szájak,
    Hogy én is szabad vagyok,
    Jól van, hát csináljátok,
    De miért hazudtatok?
    Hogy szabad vagyok.

    Nem kértem tőletek, hogy egymásra lőjetek,
    Én félek köztetek!
    Nem vártam tőletek, hogy egymásból éljetek,
    És jól élvezzetek.

    Mondjátok szabad szájak,
    Hogy én is szabad vagyok,
    Jól van, hát csináljátok,
    De miért hazudtatok?
    Hogy szabad vagyok.
  • Százados elvtárs

    A gumibotod, csíp, mint a szúnyog,
    Hiába ütöd vele azt a lábnyomot.

    De civilben más,
    Civilben más,
    Civilben más,
    Százados elvtárs.

    Ügyes a kutyád, üres a napod,
    Ha úgy akarod, rám uszíthatod.

    De civilben más,
    Civilben más,
    Civilben más,
    Százados elvtárs.

    A gumibotod, jobb, ha eldobod,
    Kretén vagy te is, hiába nyomod.

    De civilben más,
    Civilben más,
    Civilben más,
    Százados elvtárs.
  • A szenvedés

    A szenvedés marja lelkedet,
    Ha megdögölsz lesz majd, ki eltemet,
    Láncaid tépi szét kezed,
    Hát miért csináltad, ha rossz volt neked.

    Áá, ha ott is maradsz,
    Áá, hát ásd el magad,
    Áá, ha szét is szakadsz,
    Fuss, mert a végén lemaradsz!

    Furcsa kép, furcsa képzelet,
    Egy elmosódott arc is szép lehet,
    Ma élvezed még az életed,
    Egy rossz erény lesz majd a végzeted.

    Áá, ha ott is maradsz…

    Ha szart csinálsz,
    Az nem kell senkinek,
    Az én kezemmel ne vétkezzetek,
    A láncaid tépi szét kezed,
    És nem csinálod már, mi rossz neked.

    Áá….
  • Tegnap láttam a holnapot

    Tegnap láttam a holnapot, az utcasarkon állt,
    Pénzt kért tőlem, és zavaros szemmel a boldogságról prédikált,
    Ott állt, két szeme, a semmiből meredt rám,
    Fogta a pénzt, még valamit morgott és dülöngélve odébbállt.

    Amerre ment, rúgta a port, időnként meg-megállt,
    Remegő kézzel a szemétben turkált és káromkodva ordibált,
    Eltűnt és soha senki sem látta már,
    Azon az éjszakán, ott valami történt, de ki tudja most merre jár.

    Most én vagyok itt az áruló,
    A helyzet változott, most te kerülsz sorra,
    És én leszek majd az áldozat,
    A mi kis történetünk miről is szólna,
    Ez a rendszer, ez a rendszeretet,
    Sok itt az éhes száj, de kicsi a torta,
    És nem teszem meg, amit megtehetek.

    A játék más lett, mint ahogy vártuk, hosszú és unalmas,
    Mondtad már többször is nekem, hogy te sem ezt akartad,
    Egy arc, egy szerep, és nem is nekem való,
    Eladom ezt is, hiszen szabad a vásár, csak szóljon nekem, akire jó.

    Nem, én nem láttam, hogy kilépsz az ablakba.
    Nem, nem én mondtam, hogy tűt szúrj a karodba.
    Nem, nem én voltam!
    Nem, nem én voltam!
    Nem, ez nem én voltam!
    Én nem tehettem mást!

    Most én vagyok itt az áruló,
    A helyzet változott, most te kerülsz sorra,
    És én leszek majd az áldozat,
    A mi kis történetünk miről is szólna,
    Ez a rendszer, ez a rendszeretet,
    Sok itt az éhes száj, de kicsi a torta,
    És nem teszem meg, amit megtehetek.
  • Utazom feléd!

    Van, aki táncol este az utcán,
    Van, aki alszik, már tudom jól,
    Zászlait bontja lassan a hajnal,
    Igazi arca egy bitorló.

    Utazom feléd édes, kérve kérlek,
    Ne menekülj már - a szó kevés,
    A revolució mi véremben él,
    Ha szabad a szó, azt szeretm én.

    Ehhez a földhöz egy ami kössön,
    Talán a halál, aki lehetnék,
    Rohanok sárga búzamezőkön,
    Utamba gyászoló menet lép.

    Utazom feléd, édes, kérve kérlek,
    Ne menekülj már - a szó kevés,
    A revolució, mi véremben él,
    Ha szabad a szó, azt szeretem én.

    Magamtól félve nézem az arcod,
    Gyere és táncolj egy rock'n'rollt,
    A következö életem érzem,
    Jó leszel hozzám, és neked adom.

    Utazom feléd, édes, kérve kérlek,
    Ne menekülj már - a szó kevés,
    A revolució, mi véremben él,
    Ha szabad a szó, azt szeretem én.
  • Ünnep a túlvilágon

    Csak akkor lesz ünnep,
    Ha sírunkból feljöttünk,
    És lelkünk majd szabadon száll,
    És az, mi csak álmaink
    Homályos képe volt,
    Vérző szívekre talál.

    Nézd ott, a túlvilágon,
    Teljesül majd az álmom,
    Meglásd, a holtak ura leszek.

    Csak akkor lesz fényünk,
    Ha kriptánkat elhagytuk,
    És a fegyver csak szavakból áll,
    És rég elfolyt vérünkkel
    Megfestett képünk
    Majd aranykeretre talál.

    Nézd ott, a túlvilágon,
    Teljesül majd az álmom,
    Meglásd, a holtak ura leszek.
     
  • Üstben végzed

    Árulj az utcán lopott hanglemezt,
    Csalj a kártyán, ahogy csak lehet,
    Verj hamis pénzt, máglya gyúl rád,
    Vagy üstben végzed az életed.

    Üstben végzed az életed!
    Úgyis üstben végzed az életed!
    Úgyis üstben végzed az életed!
    Úgyis üstben végzed az életed!

    Pótolja pénzed, kocka, kártya,
    Elmegy úgyis borra, leányra,
    Csak arra jó a lopott szajré,
    Hogy üstben végezd az életed.

    Üstben végzed az életed!
    Úgyis üstben végzed az életed!
    Úgyis üstben végzed az életed!
    Úgyis üstben végzed az életed!

    Árulj az utcán lopott hanglemezt,
    Csalj a kártyán, ahogy csak lehet,
    Verj hamis pénzt, máglya gyúl rád,
    Vagy üstben végzed az életed.

    Üstben végzed az életed!
    Úgyis üstben végzed az életed!
    Úgyis üstben végzed az életed!
    Úgyis üstben végzed az életed!
     
  • Várok még

    Várok még, hisz az időm sok,
    És mögöttem már évszázadok,
    Száz lakásból itt az egyik,
    Hát költözz bele, hogyha tetszik.

    Állj meg, hisz félned nem lehet!
    Állj meg!
    Már száz éve várok,
    Egy szót kell csak mondanod,
    Rám most hatott az átok,
    A múltkori fazon is én vagyok.

    A bűnös mindig én leszek,
    Bár az ügyedben nem dönthetek,
    Új életemből húsz év telt el,
    És sátánok közt lettem ember.

    Állj meg, hisz félned nem lehet!
    Állj meg!
    Már száz éve várok,
    Egy szót kell csak mondanod,
    Rám most hatott az átok,
    A múltkori fazon is én vagyok.

    Voltam ezer évig részeg,
    Elhitettem rémmeséket,
    Ha gonosz voltam, nem volt rá okom,
    Az isten néha az ördöggel rokon.

    Állj meg, hisz félned nem lehet!
    Állj meg!
    Már száz éve várok,
    Egy szót kell csak mondanod,
    Rám most hatott az átok,
    A múltkori fazon is én vagyok.

    Itt maradtam megkövülten,
    A háborúkat nem én küldtem,
    Kezeimre láncot tettek,
    Ha elfáradtam, hát eltemettek.

    Állj meg, hisz félned nem lehet!
    Állj meg!
    Már száz éve várok,
    Egy szót kell csak mondanod,
    Rám most hatott az átok,
    A múltkori fazon is én vagyok.
  • Naés?!

    Egy, két, há’ és na és?!

    Jól elcseszte, aki teremtette. Na és?!
    Ahogy szülte, máris eltemette. Na és?!
    Na és? – mondta – Ez csak apró tévedés.
    Na és?! Na és?! Na és?! Na és?!

    Na és itt a porban, egy moslék korban, Na és?!
    Ülünk az ólban egy disznótorban, Na és?!
    És nézzük, ahogy a kolbászt szeli a kés.
    Na és?! Na és?! Na és?! Na és?!

    Na és?! Na és?! Valaki valamikor valamit mondott.
    Na és?! Na és?! Valaki valamikor valamit hallott.
    Na és?! Na és?! Valaki valamikor valamit látott.
    Na és?! Na és?! Egy, két, há’ és na és?!

    És jön a hajnal sok furcsa zajjal. Na és?!
    Egy bukott angyal részeg aggyal, Na és?!
    Azt hiszi, itt egy újabb küldetés.
    Na és?! Na és?! Na és?! Na és?!

    Csak néz leverve a padra heverve. Na és?!
    Megvan a terve, a cucc betekerve. Na és?!
    Ez kettőnknek már sajnos túl kevés.
    Na és?! Na és?! Na és?! Na és?!

    Na és?! Na és?! Valaki valamikor valamit mondott.
    Na és?! Na és?! Valaki valamikor valamit hallott.
    Na és?! Na és?! Valaki valamikor valamit látott.
    Na és?! Na és?! Egy, két, há’ és na és?!

    Valaki valamikor valamit… Valaki valamikor valamit…
    Valaki valamikor valamit… Valaki valamikor valamit…
    Valaki valamikor valamit mondott. Na és?!
    Valaki valamikor valamit hallott. Na és?!
    Valaki valamikor valamit látott. Na és?!
    Valaki valamikor valamit ártott. Na és?!
    Valaki valamikor valamit szerzett. Na és?!
    Valaki valamikor valamit elvett. Na és?!
    Valaki valamikor valamit elkúrt. Na és?!
    Valaki valamikor valamit feldúlt. Na és?!

    Na és?! Na és?! Na és?! Na és?!
    Na és?! Na és?! Na és?! Na és?!
    Na és?! Na és?! Na és?! Na és?!
    Na és?! Na és?! Na és?! Na és?!
  • Térdejjbe!!!

    Legyél a Hitlerem, leszek majd a szalonnád!
    Legyél a Sztálinom, leszek majd az orgonád!
    Legyél a Rákosim, leszek majd a fogdmeged!
    Legyél a Kádárom, leszek majd a rendszered!

    Taposs el! Igázz le! Szántsál fel! Hintsél be! Most jó!
    Hadd legyek a gyarmatod!

    Adok, kapok, baszok, nyalok, ha akarod most mindenért, ha muszáj,
    Esek, kelek, veled megyek, ha jó neked, bevégzem én a végzeted,
    Nem érdekel, kit érdekelne, hogy ha hallaná a dalom,
    Alázz, gyalázz, ne tétovázz, pont neked nem állna jól!

    Térdelj be! Térdelj be! Térdelj be! Térdelj be! Most jó!
    Hadd legyek a gyarmatod!

    Vér kell nekünk,
    Vér kell és sivatag,
    Vér kell nektek,
    Vér kell és só!
    Vér kell nekünk,
    Vér kell és sivatag,
    Vér kell nektek,
    Vér kell és só!
    Vér kell nektek,
    Vér kell és sivatag,
    Vér kell nekünk,
    Vér kell és só!
    Vér kell nektek,
    Vér kell és sivatag,
    Vér kell nekünk,
    Vér kell és só!




  • Kőbe véstem


    Hé, kopj le rólam végre!
    Ennek az ügynek régen vége végleg!
    Hát szépen kérlek, tűnj el!
    Rég játszom a gondolattal,
    Hogy összezárlak a bűntudattal
    Téged és közben nézlek.

    Kőbe véstem, te is láthatod,
    Jártam itt, de most már indulok.
    Már annyi mindent mondtál, még annyi mindent nem!
    Már annyi mindent tettél, még annyi mindent nem!

    Nézd, itt valami nincsen rendben,
    De köpök rá, hogy jól bedőltem
    Majdnem, mert most már értem, hogy miért!
    Jó mélyen a földbe áslak,
    Megtaposlak és meggyalázlak
    Újra és újra, meg újra.

    Kőbe véstem, te is láthatod,
    Jártam itt, de most már jól vagyok.
    Már annyi mindent mondtál, még annyi mindent nem!
    Már annyi mindent tettél, még annyi mindent nem!
  • Balkáni kánkán

    Én vagyok, te vagyok, ő vagyok, mi vagyok?
    Azt hiszem most már, hogy teljesen kivagyok!
    Lent vagyok, fent vagyok, jobb vagyok, bal vagyok,
    Mondja meg valaki végre, hogy hol vagyok!

    Ellened, ellenem, ellene, ellenünk,
    Mindegy, hogy ki ellen, de valahogy elleszünk.
    Kiállok, beállok, leállok, felállok,
    Megborult agyammal a szélbe kiáltok.

    Balkáni kánkán, hitvány kis forgatag,
    Ahol eddig volt ott marad, örökre ott marad,
    Tahó kis tangó, ami senkit sem érdekel,
    Mert csak ennyit érdemel, többet nem érdemel.

    Beveszek, kiveszek, leveszek, átveszek,
    Biztos, hogy lassanként teljesen megveszek.
    Merítek, kerítek, derítek, terítek,
    Fekete egemen galambok repülnek.

    Balkáni kánkán, hitvány kis forgatag,
    Ahol eddig volt ott marad, örökre ott marad,
    Tahó kis tangó, ami senkit sem érdekel,
    Mert csak ennyit érdemel, többet nem érdemel.
  • Kocsmaország

    Tegnap az isten is elhúzta a csíkot,
    Nem tudom, hová ment, mert engem nem hívott,
    A szakállába túrt és a szemembe nézett,
    Egy kicsit véres volt, de nagyon részeg.

    Szép ez az ország, Kocsmaország,
    Köpj csak a földre, mindenki köp rád!
    Szép ez az ország, Kocsmaország,
    Köpj csak a földre, mindenki köp rád!

    Kocsmaország

    Helló vendég, te eltévedtél,
    Itt sosem jártál még, mégis itt rekedtél.
    Miénk volt a rongy, amit mások ráztak,
    És miénk volt a név, amit mindig meggyaláztak.

    Szép ez az ország, Kocsmaország,
    Köpj csak a földre, mindenki köp rád!
    Szép ez az ország, Kocsmaország,
    Köpj csak a földre, mindenki köp rád!

    Kocsmaország

    Helló testvér, te jól rácsesztél,
    Semmit nem tettél, mégis mindent elvesztettél

    Szép ez az ország, Kocsmaország,
    Köpj csak a földre, mindenki köp rád!
    Szép ez az ország, Kocsmaország,
    Köpj csak a földre, mindenki köp rád!

    Kocsmaország